Ha unatkozol...
Ne unatkozz,inkább itt egy kicsit olvasgass,szórakozz és játssz!!!
Angol-magyar vicces mondatok:
(Két nomád tacskó van a bokron túl.) - Kate no
mud touch cow one a bock Ron tool.
(Bírlak!) - Beer lack!
(Tépett varjú van a fán.) - Tape at war you one
a fun.
(Határozószó) - Hut are row Zoe saw
(Hány varjú van a vetésen?) - How war you on a vatation?
(Haj van a kocsin) - Hair Is On Ford
KUTYAREGÉNY:MANCS
Születésekor 11 testvére volt az alomban. Hathónapos korában gazdája észrevette, hogy egyik hátsó lábát nem használja rendesen. Az állatorvos diszpláziát állapított meg, vagyis a csontfeje nem fejlõdött ki rendesen. Egy házilag átalakított szíjkengyel segítségével fél év alatt sikerült korrigálni a fejlõdési rendellenességet.
Gazdájával, Lehóczki Lászlóval több sikeres mentõakcióban is részt vett. Igazán híressé az 1999-es izmiti földrengés tette, amikor egy hároméves kislányt mentettek ki a segítségével a romok alól, miután már 82 órája ott tartózkodott. Mancs részt vett a mentésben többek között a 2001-es salvadori és indiai földrengéseknél is. A kiképzésnek köszönhetõen víz alatti holttestet is képes volt jelezni, valamint egyazon helyszínen helyesen jelzett élõ és halott embert is. Ez a teljesítménye és sok-sok bevetése minden idõk egyik legjobb magyarországi mentõkutyájává emelte.
2006 októberében tüdõgyulladást kapott és elpusztult; gazdája a nyilvánosság kizárásával saját kertjében temette el. Az ezt követõ egy hónapban belvárosi szobra valóságos búcsújáró hellyé vált, naponta több gyertyát gyújtottak elõtte.
Mancs (teljes nevén Miskolci Sátán Mancs; 1994. – 2006. október 22.) németjuhász kan kutya, a miskolci Spider Mentõcsoport mentõkutyája.
Most minden kutyusnak a példaképe!
CICAREGÉNY:BÁSZTET
Básztet az ókori egyiptomi vallás egyik istennõje. Kultuszának központja Per-Basztet (görögül: Bubasztisz). Eleinte oroszlán-, majd macskaformában ábrázolták.
Básztet kultusza a második dinasztia idejére nyúlik vissza. Ekkor oroszlán formában Alsó-Egyiptom, Ré napisten és a fáraó védelmezõ istennõjeként imádták. Emiatt a Nappal hozták összefüggésbe (ezt mutatják címei is: A láng úrnõje és Ré szeme), de a görögök késõbb holdistennõként tekintettek rá. Neve felfalót jelent, eredetileg Bászt formában használták, késõbb írták Básztetnek; mivel így neve hasonlított az illatos olajok tégelyét jelentõ szóra, Básztetet elkezdték a parfümök, illatszerek istennõjeként is tisztelni.
Básztet gondolatbeli társítása az illatszerekkel, valamint az, hogy Alsó-Egyiptom vesztesként került ki az Alsó- és Felsõ-Egyiptom közti háborúkból, oda vezetett, hogy az istennõ lassanként veszített vérszomjasságából, és a Középbirodalom idején már inkább házimacskaként ábrázolták, bár néha oroszlánálarcot tartott a kezében, elfojtott vadságát jelképezve. A macskákkal való társítása révén jó anyának tartották, és idõnként kiscicákkal ábrázolták. A gyermekre vágyó nõk gyakran viseltek olyan amulettet, ami Básztetet ábrázolta annyi kiscicával, ahány gyermeket szeretett volna.
ÉRDEKESSÉG:Básztet,igazából egy nõ volt,csak a kisregényre figyeljetek jobban!
Érdemes volt elolvasni egy kis történetet Básztetrõl?
Remélem,már megismerted Mancsot,a kutyust és Básztetet,a cicát.
Elmesélheted a másoknak is!Most már többet tudsz,mint gondolnád!
Igazi MAGYAR kutyák:
:
Ha rákattintasz a nevükre Wikipédian elolvashatod a szövegét!!
Esti meséknek!
A MACSKACICÓ
(Nagy Andrásné)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Hát ezek a fiúk már mind házasodnivalók voltak.
Azt mondta az apjuk, hogy házasodjanak meg.Fellökött a levegõbe három pálcát, minden fiúnak a részére egyet, és azt mondta, kinek amerre esik a pálcája, arra kell menni nõsülni.
A nagyobbik fiúnak a grófkisasszonyok felé hullott a pálcája, a középsõ fiúnak a bárókisasszonyok felé, a legkisebb fiúé pedig egy sûrû erdõ felé hullott.
El is indultak a fiúk, de a kisebbik nagyon búsult. Azon gondolkozott, hogyan tud õ menyasszonyt kapni az erdõben.
Ahogy ment, mendegélt az erdõben, talált egy kis macskacicót. A macskacicó folyton nyávogott utána. Azt mondja a királyfi:
- Felséges királyapám azt tanácsolta, hogy errefele jöjjek házasodni, de én itt nem találok leányt.
Azt mondja a macskacicó:
- Ne búsulj, én elmegyek tehozzád!
Addig nem tudott a királyfi hazamenni, amíg meg nem ígérte, hogy feleségül veszi a cicát.
A másik két testvére már otthon volt. Azok örültek, mert szép menyasszonyt kaptak. Az apjuk kérdezte sorra, hogy kinek milyen a menyasszonya. A legnagyobbik mondta, hogy az övé grófkisasszony, a közbülsõ mondta, hogy az övé bárókisasszony, a legkisebb azt mondta, hogy majd meglátják.
Na, akkor a király azt parancsolta, hogy menjen el minden võlegény a menyasszonyához, és hozzon egy szép virágcsokrot.
A két nagyobbik fiú örömmel ment a menyasszonyához, de a kisebbik nagyon búsult.
Mikor odaérkezett az erdõ szélére, a cicó már várta. Látta, hogy nagyon búsul. Azt mondja neki:
- Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám! Mondd meg, miért búsulsz?
- Hogyne búsulnék, mikor felséges királyapám azt parancsolta, hogy mindenik võlegény vigyen a menyasszonyától egy virágcsokrot. Hát én a macskacicótól hogy vigyek?
- Ne búsulj, csak feküdj le és aludj - mondta a cicó.
Akkor megkapart egy nagy odvas fát, és sok kis macskacicó jött elõ. Egyik cicó ezüstvirágot hozott, a másik aranyvirágot, a harmadik gyémántvirágot, s a menyasszony összeillesztgette mind egy csokorba.
A másik két királyfi már otthon volt, a kicsi késõre ért haza. A király azt mondta, hogy nagyon szép a csokor, mindeniké nagyon szép, de a legkisebbé a legszebb.
Kérdezték, hogy mondja meg már, ki a menyasszonya, de csak azt felelte, hogy majd meglátják.
Telt-múlt az idõ, egy hét múlva újra azt parancsolta a király, hogy menjen mindenik a menyasszonyához és hozzon egy kendõt.
Elmentek a királyfiak, a két nagyobb nagy örömmel, de a kisebbik csak nagyon búsult. Mikor odaért az erdõ szélére, a cicó már várta. Azt mondja:
- Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám. Mondd meg, miért búsulsz?
- Hogyne búsulnék, mikor most kendõt kell vigyek a menyasszonyomtól. Hát a cicó nem tud szõni.
- Ne búsulj, csak feküdj le és aludj.
Megint megkaparta az odvas fát, elõjöttek a kis cicók. Egyik aranyszálat, a másik ezüstszálat, a harmadik gyémántszálat hozott. A menyasszony megszõtte.
Amikor hazaérkeztek, a király megnézte a kendõt. A két nagyobbik fiúnak azt mondta, hogy hát szép, szép a kendõ, amit hoztak, de a legkisebbnek azt mondta, hogy ez nagyon szép.
- Mondd meg: ki a menyasszonyod?
- Majd meglátjátok!
Megint telt az idõ. Nemsokára a király azt mondta, hogy most már hozza el mindenik a menyasszonyát. A két nagyobbik örvendezve ment a menyasszonyáért, de a legkisebb most már igazán nagyon búsult. Arra gondolt: hogyan vigye õ a macskacicót haza? Még eddig minden megvolt, ami szükséges, de most már nincs mit tenni, csak be kell mutatni.
A macskacicó ott várta az erdõszélen. Megint azt mondja neki:
- Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám! Mondd, miért búsulsz?
- Hogyne búsulnék, mikor felséges királyapám azt parancsolta, hogy mindenik vigye haza a menyasszonyát. Én téged, cicót, hogy vigyelek?
- Ne búsulj, csak feküdj le és aludj!
A királyfi gondolta, hogy most nem alszik el, de csak nem tudott magának parancsolni, és csak elaludt.
Amikor felébredt, egy gyönyörû szép királyi palotában ébredt fel, és egy nagyon szép királykisasszony volt mellette. Azt se tudta, hogy mit csináljon! Nagyon meg volt ijedve. De a királykisasszony azt mondta neki, hogy ne búsuljon, mert õ az, akit macskacicó képében megkért, de õ el van átkozva, hogy addig mindig macskacicó legyen, amíg valaki meg nem kéri macskacicó képében.
- Macskacicó voltam, most te megkértél, és visszaváltoztam királykisasszonynak.
Voltak ott a királyi palotában inasok, kocsisok, szobalányok, gyönyörû szép hintók, lovak. Beült a királyfi a királykisasszonnyal a hintóba, tizenkét ló húzta. Így mentek hazafelé.
Mikor hazaértek, már odahaza állott a lakodalom a legjavában. Mikor észrevették az õrök, hogy jönnek, a királynak hírt adtak, hogy jön más országból a király vendégségbe.
Mikor odaérkeztek, akkor látta a király, hogy az az õ fia és a menyasszonya. Nagyon csodálkoztak, hogy soha nem mondta meg, hogy az õ menyasszonya kicsoda. De ez a menyasszony volt a legeslegszebb.
Megtartották a lakodalmat. Incidától Boncidáig ért a vége. Itt a mese vége!
PAPUCSOK
(Ela Peroci)
Kisfaluban kicsik a házak, mind fehér, a tetõk pirosak, az ablakok zöldek. Az udvarok tisztára söpörve, az út is tiszta.
Minden házban van kisgyerek, mind papucsban jár, pirosban, kékben, zöldben.
Kisfalu nagyon rendes kis falu, csak a gyerekek rendetlenek. Amikor este aludni mennek, egyik sem teszi a helyére a papucsát. Másnap reggel aztán kereshetik az asztal alatt, a kemence mögött, apa kabátzsebében. Keresik, de nem találják.
Egy reggel, mikor már az egész falu a meleg kávé édes illatával teli, Jancsi hiába kereste a papucsát.
- Anya, hol a papucsom? - kérdezte.
- Miért nem tetted a helyére? - felelte anya. - Látod, most elvitte a cica.
Ugyanígy járt a Sári is a szomszédban, Tini két házzal arrébb, Toncsi a szemközti házban. Ezen a reggelen Kisfaluban minden rendetlen gyerek papucsát elvitte a cica.
A gyerekek mezítláb reggeliztek, és reggeli után nem szaladhattak ki az udvarra, mert még hûvös volt odakint, és mezítláb megfáztak volna.
Késõbb kisütött a nap, felmelegedett az idõ, a gyerekek mezítláb, tarka ruháikban kiszaladtak az útra.
- Hol a papucsod? Hol a papucsod? - kérdezgették egymást.
- Elvitte a cica.
- Az enyémet is!
- Az enyémet is! - felelgették.
- Hol lakik a cica? - kérdezte valamelyik.
- Menjünk, keressük meg a cica házát! - kiáltotta Jancsi.
Ennek mindnyájan megörültek, s azon nyomban el is indultak.
Az erdõ közepén egy fehérre meszelt, piros tetõs házacskát találtak. Az ajtón tábla:
MIRCI CICA CIPÉSZ
Mirci meghallotta a gyerekek hangját, és ajtót nyitott.
- Mit kívántok, gyerekek?
- A papucsainkat. Add vissza, kérlek, a papucsainkat - kérlelték.
Mirci kinyitotta az ajtót, és betessékelte õket. A falakon polcok, a polcokon papucsok, pirosak, zöldek, kékek, az egész falu minden gyerekének papucsa. És milyen szép rendben! Úgy sorakoztak egymás mellett, mint a katonák!
- Keresse meg mindegyik a magáét - szólt Mirci.
Ez bizony nem volt könnyû. A papucsok tiszták voltak, megfoltozva, megvarrva, rendbe téve mind. A gyerekek alig ismertek rájuk. De azért elõbb-utóbb mindegyik megtalálta a magáét, csak a legkisebb, Bogyóka nem.
- Ha meg nem leled, mezítláb mész haza - szólt rá Mirci.
Bogyóka elpityeredett, a lába fázott. Az õ papucsa elnyûtt volt, rongyos, a polcon meg csupa szépen rendbe szedett papucs maradt.
- Megfázom - panaszkodott a kisfiú a cicának.
- Te vagy a legkisebb, de a legrendetlenebb is - szidta össze a cica -, de valóban megfáznál, ha mezítláb mennél haza - enyhült meg aztán, és elõhozta Bogyóka papucsát. Mire leesik a hó, újat varrok neked - ígérte.
Meghallották ezt a többiek is. Visszaszaladtak, és kérték Mircit:
- Nekem is!
- Nekem is!
- Varrok nektek is - intett nekik Mirci, s azzal becsukta az ajtót. Az ablaküvegen át nézte, amint a tarka ruhás, piros, kék, zöld papucsos gyerekek hazafelé indultak. Leghátul Bogyóka botladozott.
Esik már a hó. Itt a tél. Mirci cica varrja már az új papucsokat. Pirosakat, zöldeket, kékeket. Mindet nyusziprémmel béleli, hogy jó meleg legyen, és meg ne fázzanak benne a gyerekek.
Mit gondoltok, helyre teszik-e ezután a papucsaikat, mielõtt este aludni mennek?
CICKOM-CILU
(Mészáros Vincéné)
Fagyos, csípõs szél söpörte végig a pesti Huba utcát. A frissen esett hó csak úgy ropogott az óvodába sietõ gyermekek lába alatt. Pityu az óvoda kerítése mellett hirtelen megállt.
- Nini, egy fekete cica! - kiáltott fel. - Hogy került ide?
Lehajolt, s óvatosan megsimogatta a didergõ kismacskát. A cica nem futott el, barátságosan mozgatta a farkát.
- Gyere, beviszlek az óvodába - mondta Pityu; gyöngéden ölbe vette, s beállított vele az óvoda ajtaján.
A dadus néni elcsodálkozott.
- Miféle kismacskát hoztál? - kérdezte.
- Itt a kerítés mellett találtam, nagyon fázik szegény - magyarázta Pityu.
- Miért csavarog ebben az hidegben? Menjen haza! - bosszankodott a dadus néni. Fogta az ijedten lapuló cicát, s kitette az utcára.
A cica rémülten iramodott végig a fal mentén. Egy kislány jött vele szemben, Évike.
- Hova-hova, cicuska? - állt eléje. - Csak nem félsz tõlem, te kis buta!
A cicának jólesett a kedves beszéd, simogatás. Dorombolva bújt meg Évike karján.
A kislány megindult vele a havas utcán.
- Majd megmelegszel az óvodában - cirógatta, s vitte, vitte az óvoda felé. Nemsokára belépett vele az óvoda ajtaján.
A dadus néni nem sokat teketóriázott, újra nyakon csípte a hívatlan vendéget, s szó nélkül kitette az utcára.
A cica dideregve lapult a fal tövében, a szél havat szórt a szemébe, s felborzolta selymes, fekete bundáját.
Egyszer csak jólesõ simogatást érzett a hátán.
- Gyere, kiscicám, beviszlek az óvodába - mondta egy kisfiú.
A cicát felemelte, s hogy megmelengesse, szépen bedugta a kabátja alá.
A dadus néni gyanakodva nézett öcsi kitömött kabátjára.
- Gyere csak ide Miféle pamacs g ki a kabátod alól? Megint behoztátok azt a macskát?
Éppen nyakon akarta csípni, hogy megint kitegye a szûrét, amikor hirtelen ott termett az óvó néni.
- Ne bántsa, dadus, hadd melegedjen meg szegény.
Fogta a macskát, gyöngéden cirógatni kezdte, s bevitte egy barátságos, meleg terembe. Letette a kályha mellé, s egy tálacskában tejet adott neki.
A cica nem sokat kérette magát, nekiesett a tálacskának, s elkezdte lefetyelni a jó langyos tejet. Aztán megelégedetten dorombolni kezdett.
Volt is kinek doromboljon! A fél óvoda gyermeknépe ott kuporgott körülötte.
Moccanás nélkül figyelték, míg el nem csendesedett.
- Elaludt - suttogta Pityu.
- Majd én vigyázok rá, hogy fel ne ébresszék - szólt Évike. S a többiek lábujjhegyen tipegtek körülötte.
- Építsünk neki házat! - mondta Öcsi.
Egyszerre megélénkült a csoport, egymás fülébe sugdosták:
- Macskavárat építünk! Macskavárat építünk!
- Kalácsot is sütünk neki - súgtak össze izgatottan a kisleányok.
Az óvodában szokatlan csend volt, csak az egyik sarokból hallatszott az építõkockák koccanása, mert már javában épült a macskavár, s a másik sarokban csörrentek össze néha a babakonyha edényei, mert hát nem kis dolog kalácsot dagasztani igazi tésztából.
Ebben a pillanatban vékony, elnyújtott nyávogás hallatszott. A várépítõk a szakácsok, a kukták egyszerre körülsereglették a kályhát.
- Felébredt - állapította meg Évike, aki a cica álmát õrizte; felemelte, s lassú léptekkel indult vele a vár felé.
A vár már készen állott, volt szép szobája, tornya, padlása, s Évike boldogan tette bele a macskát. Volt is nagy kacagás, amikor az egyik ablakban megjelent a cica bajuszos, fekete képe.
- Bizonyosan éhes - aggodalmaskodott az egyik kalácssütõ, s már futott is az igazi konyhába. Ott sült a kalács.
Mire megérkezett a kaláccsal, a gyermekek már kezet mostak, szépen megterítették az asztalt. A cica saját várából figyelte a lakomát. Szája szélét izgatottan nyalogatta, s egyet-egyet nyávogott közben. Nem is hiába, mert minden gyermek kalácsából került a tányérjára egy darabocska. Lassan, kényeskedve rágcsálta a finom falatokat, s a gyermekek hangosan kínálgatták, biztatták:
- Egyél, cica, jó édes kalács!
Reggeli után a gyermekek szokásuk szerint énekelni kezdtek. Elõször elénekelték a "János urat", azután a "Danikánét". A cica rájuk se hederített, lustán heverészett a várablakban. Még a "Csicseri borsóra" sem moccintotta a fülét. Végül rázendítettek a Cickom-dalra.
Több se kellett a cicának! Az elsõ "Cickom"-ra - uccu! - kiugrott a vár ablakán, nagy szemet meresztett, fülét hegyezte, s jobbra-balra nézett, hogy ki szólongatja.
- Bizonyosan Cickom a neve - kiáltott Pityu - azért jött elõ!
- Cickom! Cickom! - hangzott innen is, onnan is, és a cica mindig arra fordult, ahol éppen cickomoztak.
Délután a gyerekek szépen elbúcsúztak Cickomtól, és hazamentek. Cickom pedig jó szállást kapott a kályha mellett egy dobozban.
Másnap újból felépítették a macskavárat, újból sütöttek finom kalácsot, egyszóval mindenki Cickom körül tett-vett, vele foglalkozott. Mert Cickomot minden gyerek egyformán szerette, még szüleiknek is megmutogatták, õ volt a világ legokosabb, legjobb, legfeketébb macskája, a legcickomabb Cickom.
Híre messze járt, az egész utca tudott már az óvoda kedvenc macskájáról.
De egy napon mi történt?
Egy öreg néni állított be az óvodába, mindenképpen látni akarta Cickomot.
A cica, amint észrevette a nénit, hozzáfutott, dorombolva dörgölõzött a szoknyájához. A néni karjára vette, magához ölelte, s még a könnye is kicsordult, amint mondogatta:
- Cilu, Cilukám, hát mégis megtaláltalak!
A gyermekek csodálkozva állták körül a nénit. Pityu szólalt meg elõször:
- A néni honnan ismeri a mi macskánkat?
A néni elmosolyodott.
- Onnan, hogy az én cicám.
- A Cickom a nénié? - kérdezték többen is.
- Hát persze, hogy az enyém! Igaz-e, Cilu?
Cickom feleletül állához dörzsölte a bajuszát, s még hangosabb dorombolásba kezdett.
- Cickom-Cilu! Jaj de érdekes! - tapsikolt Évike, s ettõl a többi gyerek arca is mosolyra derült.
- Hogy veszhetett el szegényke? - kérdezte az óvó néni.
A néni leült egy székre, s ölében a macskával, mesélni kezdett:
- Itt lakom a szomszéd utcában. Cilun kívül senkim a világon. Jó, hûséges macska ez. De nemrég megbetegedtem, s elvittek a mentõk. Tegnap jöttem haza a kórházból. A szomszédasszony mondta, hogy az óvodások találtak egy fekete kismacskát. Hát eljöttem érte. Visszaadjátok-e?
- Nem! - toppantott Pityu elszántan.
Erre nagy zsivaj támadt, de az óvó néni lecsendesítette a gyermekeket, s megkérdezte:
- Gyerekek, visszaadjuk a néninek a cicát?
- Vissza, vissza! - hallatszott mindenfelõl. Végül még Pityu is belátta, hogy a macska helye az igazi gazdánál van.
Az öreg néni felkelt a székrõl, s ölében a macskával elindult.
- Hadd kísérjük el - kérték a gyermekek.
A kapuig felváltva vitték, ott aztán még egyszer megsimogatták; a ház elõtt a néni elbúcsúzott az óvodásoktól, s megindult hazafelé. Cickom-Cilu még egyet nyávogott barátságosan a néni hóna alól - talán megköszönte a szíves vendéglátást -, s aztán eltûnt a becsukódó kapu mögött.
Sötét éjjel csillagfényben,
varázsos hold alatt, odaadtam fázó lelkem, testem.
Zárd karodba, szeresd gyorsan,
s nem hagynak el bajban, gondban.
Veled lesznek álmaidban!
Jóéjt!
Itt van Miley Cyrus-Hoedown Throwdown tánclépései...A gazdim tudja fejbõl...
Tanuld meg TE IS!!
Elõször másold át és linkeld be!!
www.youtube.com/watch?v=hj3OqMzNin4
Hajrá!